A tészta főzés egyszerű, pár apróságra kell csak odafigyelni. S ez független attól, hogy tojással készült vagy durum tésztáról van szó.
Maga a feladat nagyon egyszerű, csupán két dolgot kell elkerülni. Hogy a tészta összetapadjon, s hogy a tészta szétfőjön.
Először megnézzük a tésztafőzés alapjait. Majd azt is tételesen végig vesszük, milyen ételhez milyen típusú tészta való, s milyen specialitások kapcsolódnak a tésztás ételek elkészítéséhez.
Tészta főzés 4 lépésben
Eszközök
- 2 literes lábos
- Tésztaszűrő
- fakanál (a tészta megkeveréséhez 🙂 )
A recept hozzávalói
- 1 és ½ liter víz
- 1 kiskanál napraforgóolaj
- 1 evőkanál só
- 50 dkg tészta (durum vagy tojásos)
Az elkészítés lépései (részletesen)
- A vizet nagy lábasban lobogó forróra felmelegítjük.
- Hozzáadjuk a sót, s egy kevés olajat (legfeljebb egy kiskanálnyit), hogy a tészta nehezebben tapadjon össze a főzés közben).Majd a tésztát is beletesszük a főzővízbe.
- Amikor a víz újra elkezd forrni, abbahagyhatjuk a keverést, s onnantól 10-12 perc alatt megfő a tészta.
- Amikor a tészta megpuhult, szűrjük le.(Érdemes a mosogatót a főzés közben kiüríteni és a nagy tésztaszűrőt odakészíteni.)
Pár gondolat a tészta főzésről
A tészta főzés nem nehéz, s viszonylag gyorsan kész is van.
A tésztafőzés egyetlen buktatója, ha főzővíz mennyisége arányaiban kevés. Attól ugyanis nehezen kezd el újra forrni a főzővíz, s a tészta is sokkal könnyebben összetapad, ha nincs elég hely a vízben, hogy a tészta szétoszoljon.
Ugyan a főzővízhez hozzáadott olaj is segíti a tészta darabokat egymástól távol tartani, de ez nem mindenható.
Éppen ezért fél kiló tésztánként minimum 1-1,5 liter főzővizet használjunk.
A másik fontos pont, hogy a tésztába alapesetben nem kerül só, éppen ezért ha nem kerül a tészta főzővízébe só, akkor a kifőtt tészta sótlan (s ízetlen) lesz.
A harmadik pont a túlfőzés kérdése. Ami kifejezetten a tojással készült tésztáknál fontos. Ha a tészta forró vízben áll, miután megfőtt, egyszerűen elkezd szétmállni, szétfőni.
Éppen ezért a tojással készült tészta főzéséhez mindenképpen használjunk valamilyen időmérő eszközt. Konyhai vekkert, vagy a telefonunk visszaszámláló módját.
A tészta kiválasztása
A sokféle tészta közül néha felmerül a kérdés, milyen ételhez milyen tésztát válasszunk?
Az alapvető elvnek jó, ha magyaros ételhez elsősorban tojásos tésztát használunk, míg az olaszos ételekhez inkább a durum verziót.
Tehát lebbencs leveshez, krumplis tésztához, a káposztás tésztához vagy a grízes tésztához a tojással készült tészta a jó választás, mert az étel ízéhez a tojással készült tészta ízvilága is hozzá járul.
Míg egy bolognai spagettihez, egy milánói makarónihoz vagy egy carbonara spagettihez inkább a durum tészták ízvilága passzol.
Természetesen, ha egy pörkölthöz szeretnénk tésztát enni, akkor nyugodtan követhetjük az ízlésünket. Egyáltalán nem szentségtörés egy pörkölthöz durum tésztát kifőzni.
Tészta főzés olasz módra
Az olaszok sok esetben nem főzik meg teljesen a tésztát. Hanem csak al dente állagúra készítik el, ami fogkeményt jelen. Ami nagyjából olyan, mint amikor a rágós húst esszük.
Ez nem feltétlen ördögtől való, mert egy olasz rakott tészta a főzővízből kikerülve még akár fél órát is sül a forró kemencében vagy sütőben. S ott van elegendő ideje a többi hozzávalótól kevés vizet felszívni, s az ízeket magába szívni.
Az al dente főzés lényege, hogy pontosan ugyan annyi ideig főzik a tésztát, mint ami rá van írva a durum tészta csomagolására. De amikor a főzővíz újra elkezd forrni, lekapcsolják a tűzhelyet, s fedőt tesznek a tésztára.
S a forró, de nem lobogó vízben főzik meg a tésztát, amitől picit kemény marad a belseje.
Spagetti, makaróni, linguine
Olaszország különböző vidékein nagyon sok féle a tésztát használnak. Ezek közül a spagetti, a makaróni és a linguine hosszú s egyenes formájú (a linguine olyan, mint egy 20-25 centi hosszú keskeny metélt, s idehaza is kapható).
Ezeket a hosszú, egyenes tésztákat egészben szokták a főzővízbe állítani (s nem törik össze). S ahogy a tészta vízbe lógó része kezd megpuhulni, úgy csúszik bele a főzés első 1-2 percében a kilógó rész is a vízbe.
S amikor a tészta már láthatóleg kezd megpuhulni, akkor keverik meg egyszer a főzővizet (hogy a tészták biztosan szétváljanak egymástól), s teszik rá a fedőt (s levéve a tűzhelyről hagyják al dente megpuhulni a tésztát).
Ennek a kifőzési módnak az az oka, hogy az olaszok szeretik a hosszú tésztákat kanállal és villával egy gombóccá összetekerni, s úgy bevenni a szájukba:
A villát jobb kézbe veszik, s beleszúrják a villát, majd a bal kezükben lévő kanállal a villával megszúrt tészta alá nyúlnak. Ezután a jobb kézzel a villát elkezdik egy irányba tekerni, mire egy-két szál ezen tekerés hatására a villa köré tekeredik, s könnyedén a szájba helyezik.
(Természetesen a balkezesek a jobb kezükbe veszik a kanalat, s a tésztát a bal kezükben lévő villával tekerik fel.)
